Ilyen az Anyák sorsa, akár kézművesek, akár nem.
Vannak évek, bizony, hosszú ÉVEK, amik alárendelődnek valami igazán lényegesnek: Nekik, a Gyermekeknek, Szerelmeimnek, Életeimnek, Büdöskölkeimnek.
Tudjátok, ők felnőnek, de mi nem öregszünk. De nem ám!
Csak ameddig mi 9nkéntes parkolópályán maradunk a kis utánfutókkal, az autópályán zajlik az élet, elszelelnek mellettünk a könnyűjárművek, sőt, egyre gyorsabbak-szebbek-üzemanyagtakaréskosabbak, mi meg családi autó méretűre lomhultunk.
Mire önjáróvá cseperedik a legkisebb is, sokan tele leszünk tervekkel és leltározunk, hogy mink is van?
Leltáras időszakban vagyok, újrakezdési tervekkel, ötletekkel. Előveszem mindenemet, amit eddig elkövettem ékszerkészítőként és rádöbbentem: milyen gazdag is vagyok! :O
Rábukkantan erre a kis blogomra is. Itt várt rám, türelmesen és hűségesen. Csak kicsit poros lett közben: vagy én tapasztaltam többet és vannak komolyabb elvárásaim magammal szemben.
Most leporoltam, megsimogattam és megszeretgettem. Közös terveket szövögetünk mi ketten...
Kíváncsi vagy ránk? Örömmel látunk, hogy velünk derülj a nemistudomhanyadik újrakezdésen, esetleg drukkolj nekünk, hogy végre bejöjjön az Élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése